Hisszük, hogy nekünk „egy Urunk van, Jézus Krisztus, Aki által van a világmindenség és mi is Ő általa.”

Hisszük, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és örök korszakokig ugyanaz! Ő a kezdetben már létező Logosz, Aki Isten felé fordulva volt, és Ő Maga is Isten volt. A világmindenség Rajta keresztül lett és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett. E Logosz lett testté Jézus Krisztusban.

Hisszük, hogy Ő az Egyszülött Isten, vagyis Aki Maga is valóságos Isten, noha valóságos emberré is lett. Őbenne az Isteni és emberi természet eggyé és elválaszthatatlanná lett.

Hiszünk abban, hogy a Szentírás az Ószövetség egyes helyein JHVH-val azonosítja (pl. Zsoltár 102:26-28, Zsidó 1:10-12), míg az Újszövetségben ugyanaz az „ÚR” megszólításra jogosult, mint az Atya.

Hisszük ugyanakkor, hogy az Atya és Jézus közötti egyedülálló, csakis köztük megvalósuló atya-fiúi szeretet-kapcsolatot nemcsak a kijelentett egyenlőség, de e szeretetben megvalósuló alárendelődés is jellemzi: a Fiú nem a maga akaratát keresi, hanem az Atyáét, és ezért engedelmes az Atyának, az Atya pedig szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Jézus Krisztus bizonysága szerint Ő az Atya által él.

Hisszük, hogy az ószövetségi próféciák megígért Messiása öltött testet a héber Jézusban, Aki a Szent Szellem által fogant Máriában, megszületett a júdeai Bethlehemben, alámerítkezett a Jordán folyóban János által, beteljesedett Szent Szellemmel, ellene állt az ördög minden kísértésének, s Istentől nyert hatalommal szolgált és tett jót mindenkivel, akik az ördög hatalma vergődtek. Földi szolgálatának elsődleges célja Izrael fiainak megmentése volt, de Jeruzsálemben bekövetkezett kereszthalálával és testben történt feltámadásával a hit alapján kötött új szövetség Szerzője, Közbenjárója és Főpapja lett mindazok számára, akik segítségül hívják az Ő Nevét bármely korban és bármely nép között. Feltámadását követő negyvenedik napon sok tanítványa szeme láttára felvitetett a Mennybe, megkoronáztatott dicsőséggel és tisztességgel és vissza fog térni, hogy az Egyházát – mint mennyasszonyát, akit tulajdon vérével szerzett – elragadja Magához és a hívők sokaságával együtt megjelenjen a világnak teljes krisztusi dicsőségében és ítéletet tartson élők és holtak felett.

Hisszük, hogy Isten irántunk, emberek iránt megnyilvánuló hatalmas kegyelmének legfőbb bizonyítéka, hogy eljött ebbe a világba és megváltott bennünket bűneinkből, és erről Krisztus irántunk megnyilvánuló, minden tudásunkat messze meghaladó szeretete a bizonyság.

Teljes mértékben hiszünk a korabeli dicsőítés szavaiban, mely a Szent Szellem ihletettségében született, s mely Róla, az Egyszülött Istenről szól: „Aki, mikor Isten alakjában volt, nem tartotta zsákmánynak, hogy ez Őt Istennel egyenlővé teszi, hanem Önmagát megüresítve rabszolga alakot öltött, az emberekhez lett hasonlóvá, és amikor emberi alakjában tűnt fel, Önmagát lealacsonyította, és engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig. Azért az Isten is igen magasra emelte Őt, és kegyelmi ajándékként olyan nevet adott Neki, amely minden név felett áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon, az égieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv hódolattal ismerje el, hogy Jézus Krisztus ÚR, az Atya Isten dicsőségére!” (Filippi 2:6-11)